Sztanyiszlavszkij, Konsztantyin Szergejevics: Életem a művészetben; Fordította: Gál M. Zsuzsa; Q 8026

21 hogy szerezhetnénk egy kis örfimet nekik, zerintetek miről lehetne sző?" Az izgalomtól kipirultán, a falat még a szónkban, várjuk az elkövetkezendőket. Némén nyul apánk az olüalzsebébe, n:»gy kitartással keresgél ott valamit, de semmit sem talál. Ez mór m ghaladja az erőnket, képtelenek vagyunk tovább várni, felugrálunk, apónkhoz szaladunk, körülvesszük, miközben a nevelőnő szigorúan rendre utasit bennünket: "Infanta, écontez done le qu'on vous dit. On ne quitte pas sa place pendont le diner!" /Oyerekkek, figyeljetek arra, amit mondok. Evés közben nem hagyjuk el a helyünket!/ Apánk pedig belenyúl a másik zsebébe, kotorászik benne, kiveszi a pénztárcáját, óvatosan kinyitja az egyes rekeszeket - itt sincs semmi. "Elvesztek" kiált fel, és szerepét nagyon természetesen játs'za. Arcunkból kiszalad a vér és lefut egészen a sarkungig. VÍ3szavisznek a helyünkre. De nem vesszük le a szemüní et apánkról. Bátyáink és a barátunk arckifejezéséből akarunk bizonyságot szerezni: tréfa ez vagy keserű valóság? Most azonban apánk előhúzott valamit a mellényzsebéből. Ravasz nevetéssel igy szól: "Na, mégis megtaláltam!" és egy piros bilétát lobogtat a levegőben. L'o t aztán senki sem tud visszatartani bennünket. Felugrálunk az asztal mellől, táncolunk, toporzékolunk, szalvé-