Sztanyiszlavszkij, Konsztantyin Szergejevics: Életem a művészetben; Fordította: Gál M. Zsuzsa; Q 8026

- 2o Minthogy a mai nap elveszett, egyetlen reménységünk az este marad. Hétha apánk, aki még a legjobban ismeri a gyerekek titkos vágyait, mér gondoskodott páholyról a cirkusz előadására, vagy valamelyik balettestre? IIa másképp nem megy, beérnénk az operával is vagy valamilyen szindarabbal... A cirkusz- és szinházjegyek ügyében a házgondnok "volt illetékes. Előre! Kérdezzük meg, hol van! Elkocsizott? Hova? Jobbra vagy balra? Kaptak-e a kocsisok parancsot rá, hogy a nehéz lovak az istállóban maradjanak? Ha kaptak, akkor ez jó jel. Akkor ugyanis a nagy négyüléses kocsit végzik majd használatha, - éppen azt, amelyen a gyerekek szinház.a mennek. Ha a nehéz lovakat már napközben befogták, akkor ez nem sejttet semmi jót, és legkisebb kilátás sincs cirkuszra vagy szinházra. A házgondnok azonban visszajött, bement apámhoz a dolgozószobába és a levéltárcájából átadott neki valamit. De mit, vajon mit? Lesben állsz: alig hagyta el apa a szobát, gyorsan az Íróasztalhoz! De unalmas üzleti papirokon kivül semmit sem találsz rajta. A szívverésed is eláll! Ha mégis felfedezel egy piros vagy sárga cédulácskát, akkor ez cirkuszjegyet jelent, és a szived olyan bolond ugrándozásba kezd, hogy válóban hallani lehet; és körüskörül minden a legragyogó b fényben úszik. Most már a nagynéni és az unokatestvér sem tetszik unalmasnak. Ellenkezőleg: nagyon barátságos*ak vagyunk a vendégekhez, hogy apánk este elmondhassa az asztalnál: "Az aprónépek ma olyan barátságosan fogadták a vendégeket és olyan kedvesek voltak hozzájuk,