Sztanyiszlavszkij, Konsztantyin Szergejevics: Életem a művészetben; Fordította: Gál M. Zsuzsa; Q 8026

elfelejtettük a hatalma koözorut, amely szalagjaival a földet auro ja. Nagy n komi us képet nyújthattunk. Anton Rubinsteint rázza a nevetés*. Kétségbeesetten kopog ó pálcájával a pulton, hogy jelt adjon a távolból tartózkodási helyéről. Végülis meg találtuk, átadjuk a koszorúnkat, és teljesen megzavarádva, gyors léptekkel, amely már csaknem futás, hagyjuk el a szinpadot. Egy másik nagy zenésszel is kapcsolatban voltam. Nyikolaj Grigorjevicsnek, Anton Rubinstein fivérének halála után hosszú ideig kerestek méltó utódot a Moszkvai Szimfónikus Zenekar vezetésére,és a számtalan jelent ező közül végül is az ismert karmestert és kitűnő zenészt választották, Max Erdmannsdorfert, aki, amint mondták, "udvarképes" volt. ávSrauiviáxvxBágv Abban az időben, amikor a Zenei Társaság igazgatója voltam, hirneve csúcsán állt. Unokabátyémnak, akit annak idején követtem a koni zervatóriumban, a felesége barátságban állt Erdmannsdörfer feleségével, akit a konzervatóriumban helyettesit

et lem. Fiatál voltam akkor, és ahogy mondták, "állásom volt", röviden: mindazzal rendelkeztem, amit egy jó vőlegénytől megköveteltek. Egy^s hölgyek nem tudják iá elnézni, hogy egy ilyen féríl, akinek a vőlegény-