Dr. Hevesi Sándor: Bulyovszky Lilla; Q 6013

- 42 -Sa vihar mikor ér el bennünket? - Eat-hót óra múlva« Kihúztam az órámat. Akkor hát kilenc órakor kezdődnék. -.Körülbelül, egy vagy másfél órával az Ave Maria előtt. De ne szóljon az asszonyságnak, kár volna megijeszteni . Énekléssel és zenével telt el a napunk. Adélutáni órákban már az átlátszó tiszta égboltra homály terült, amitől tejszinü lett ás beteges, a nap felhőkbe hanyatlott, a melyek a pontini mocsarak szálló gőzéhez hasonlítottak. Közeledett az Ave Maria órája. A kormányos a hajóinast, a ki a kapitány fia volt, letérdeltette a födélzetén, a gyerek elmondta neki és nekünk az estéli imát, a mely sehol sem olyan megindító, mint a tengeren. A szemhát áron vastag felhő bukkant fe-1, délnyuga ti széltől kergetve. Aztán, mintha, két szárnya nőtt volna, egyre gyorsabban aaezett felénk s betakarta holdat, a mely bágyadt fénnyel szüremlett át az ólomszinü gőzön. A kapitány hozzánk jött és Mariéhoz fordulva igy szólt: - Jó volna, ha 1©mennének a kajütbe. Egy hirtelen szélroham féloldalt fordította a ha jócskát, a. vítorlafa hegyét a vizbe fúrta, az ég meghasadt s a villám nappali fénybe borított mindent.» -Ffftto a baoeó! - kiáltolta a kormányos. Levezettem Mariét a kajütbe, azután Ferdinándot. Marie hol rám, hol Ferdinándra nézett,mintha azt kérdezte volna magától, hogy a veszély pillanatában melyikünkre számithat. Ferdinánd gyönge és vézna veit s a mikor sáppadozni láttam, tisztában voltam azzal, hogy nem birja a tengert. Azt mondta, hogy a. lámpaolaj szaga bantja, a melyet