Dr. Hevesi Sándor: Bulyovszky Lilla; Q 6013

35 es kíváncsisággal függesztette rám a szemét. Én összeszedtem egész spanyol tudományomat s megszólítottam. - Kis fiam, kérj engedelmet édesanyádtól, hogy megcsókolhassalak. Kagy csudálkozásomra az agyik hölgy kitűnő franciasággal felelt: - Alexandre, csókold meg a keresztapádat. A fiu rögtön a karjaimba futott. - Mégis csak különös,- feleltem én. Hogy én tudtomon* kivül kinyújtottam a karomat, hogy Buenos Ayresben vagy Rio de Janeiroban keresztvízre tarthassak egy gyermeket: - ezt még álmodni sem mertem volna. - Egészen máskép történt - felelte a hölgy. - Hem vagyok indiszkrét, ha megkérdem, hogyan történt? - Oh hogyne. Mi nem Buenos Ayresből jövünk, sem Rio de Janeiróból. Montividevban lakunk, a melynek hősies védelmét ön megirta valahol Rozos visszaverése és a békekötés után, föllélegzettünk s első dolgunk az volt, hogy európai mintára hasznos intézményeket alapítsunk s emeljük a kultúrát, így mindjárt kezdetben építettünk egy lelencházat. Ez a gyermek, a kit itt lát, volt a legilső lelencünk s Montevideoban ön olyan népszerűségnek Örvendett, hogy ön után kereszteltük őt Alexandrenak. Minthogy nekünk nincs saját gyermekünk, örökbe fogadtunk egy lelencet a minthogy ezt a fiút Alexandrenak hívják, őt választottuk. Büszkén szorítottam szivemre a fiút, akinek én a tengeren tul ilyen nagy szerencsét hoztam. 7. Este kilenc órakor érkeztünk meg Kölnbe. Bécsi utitársnőnk ugy megszokta a mi barátságunkat-, hogy egymás mellett kivett szobáink mér nem nyugtalanítottak.