Dr. Hevesi Sándor: Bulyovszky Lilla; Q 6013

- Ne haragudjék, hogy annyit fárasztom. Kezet tkartor csókolni neki. - Megálljon! - szólt ós lehúzta a keztyüjét. Megcsókoltam a kezét 8 mentőm a napernyőért, de > a lépcső alján yisszaéztem s láttam, hogy a bécsi asszony kezén ragadj? e kér tőle valamit, - Menjen, menjen,- kiáltotta utánam Lilla. Öt perc múlva visszatértem az esernyővel. Lillát már egyedül találtsm. - vit mondott kegyednek az a bájos asszony, a ki > itt volt és már nincsen itt? - kérdeztem. - Kíváncsi ember. - Ké

rem, m

ord j a meg • - Kizárt dolog, teugy is elég hiu. - Ha nam mondja meg, tőle fogom megkérdezni. - Ne tegye, inkább megmondom. Arra kért, hogy megcsókolhassa a - kezemet ott, ahol az ön ajka érintette. - Remélem, hogy megengedte,neki. - Hogyne! - Igazi német szokás, mi? - Az, de sokért nem adnám, ha francia szokás volna. - Neri csókolta«-« meg egy francia királyné egy költő ajkát, mikor az aludt. - Igen, caakhftgy. ez a királyné akót volt és non francia. fl. \ hajó födélzetére velünk egyszerre érkezett meg egy kis társaság, moly egy 30-35 éves úrból, kót 26 -30 éves hölgyből állott, és egy 7-8 évesnek látszó fiúból, a kinek hosszú fekete.haja, sáppadtarcbőre, égő szeme Dó

lamerlkára vallott. A többiek arcán is volt valami exotikum, a mely elárulja a forró égövet. Alig, hogy a hajó elindult, az egyik hölgy súgott _val am it a fiu füléi:-; , o.\í or : ó

l a jyj IJLaaa^tól ke

^dv

9

| ryerr.g ki -