Az istenek nem segítenek; Q 5986

I - 16 Apa: Mért hihetetlen és miért f

antasztIkus? Míért fantasztikusabb, mint az, hogy valami buta golyóbis, alig nagyobb, mint valami gyermekfej, egy pillanat alatt egy tízmilliós várost pusztít el? Az nem elég fantasztikus neked? Terka: Talán igazad van... De kiösmerí magát egyáltalán ebben a mi vi I águnkban? Apa: Hát éppen az a döfi, hogy nem. Ne feledkezz meg róla, hogy négyezer év távlatából tért vissza. És ezért kell vele lennem. Terka: És te is láthatatlan vagy? Apa: Sajnos, csak rövid időre, egy pár órára lehetek. Különben elillannék, mint a kámfor. Máskor nem volna ellene semmi kifogásom. de most küldetésem van: megmenteni az emberiséget. Zeusz és. . /elakad/ Terka: /uj gyanúval/ Mi van Zeisszal? Apa: Hagyjuk inkább. Ne komplikáljuk a dolgot. Terka: /óvatosan Prom.-hoz lép, nézegeti/ /А vörös foltra mutat/ Ez meg mi itten? Apa: Rémes a fiatal generáció müve I et Iensége! Hiszen ez a mája! Terka: /fogalma sincs róla, miről van szó/Miféle mája? Apa: /paprikásan/ Hát hányféle mája van egy ember... azaz egy titánnak? A borjúnak is csak egy van. Terka: Sajnos. Apa: Mi ért sajnos? Terka: Te nem jársz bevásárolni. Apa: Még azt is?... Ez a mája, érted, amit a sas csipked már ezredévek óta. Minden azért van, mert csak az atomokat bifláztátok, de egy kis rendes műveltséget nem sajátittok el. Terka: Öltözzön fel! Nem birok nézni rá. Apa: Jó, jó, felöltözik. 0e a Péter gar derobjábóI, az én ruháim lógnának rajta. Fogalmad sincs, hogy egy ilyen titán milyen hí u. Prom.: /ahogy megszólal, Terka ugrik egyet az ijedtségtől/. Nem igaz! És maga ne ugráljon kisanyám, nem harapok. Az igaz, hogy amióta itt, ezzel a tatyussal járom a világot ezer örömmel tettem