Az istenek nem segítenek; Q 5986
-IIPaula: Hát természetesen ugy, hogy sike res. I esz... És, hogy Palinak ákontó emelik a fizetését. Terka: A te.cinizmusod elviselhetetlen. Paula: De, aranyom , m Ifé Ie cinizmus? Én és cinikus! A világ cinikus és arról nem én tehetek. Vagy talán Igen? Én csak örülök az életnek. Ha már egyszer a világra hoztak, hát legyen ebből a vacak életből valamim A perzsabundát nem adják Ingyen, azt hiszem, még a vörösöknél sem. És nekem pokolian szükségem van egy újra, mert a régiben már nem mehetek az utcára, embe rek közp. Azért szükséges tehát, érti kedves? - hogy holnap sikerüljön a kísérlet és hogy Palinak emeljék a gázsiját. Már tudod? Oh, tudhatod te ezt magyarázat nélkül Is... Én nem tehetek arról, hogy egy ilyen őrült világba születtem és hogy az én perzsabundám egyenes arányban van .... Terka: Hallgass már! Paula: Angyalom, ne légy undok! Nem akarod megérteni, hogy csak egy kicsi kis nőstény vagyok és nem Is akarózik másnak lennem? Irigyeljem a többleket? Ez a Iegun doritóbb szerep, amit Ismerek. Inkább a többiek Irigyeljenek engem. Hiszen ez az egyetlen igazi, mély érzés, amire képesek ... Vagy talán foI yton-f о I yvást bőgjek a nagy problémák miatt, hintsek hamut a fejemre, vagy álljak be szűznek az Üdvhadseregbe? Terka: Ezt senki sem akarja tőled. De legalább ne gúnyolódj. Paula: /mellette, érzéssel/ Én nem gúnyolódom, angyalom. És nem nevetlek ki. Senkit se nevetek ki. Nekem csak jókedvem van és nem engedem senkitől se elrontani. 8e tőled, se a szuperbombáktól. Mit érnél vele, bogárkám? És u.gy hiszem, hogy ez az egész egyáltalán elviselhető legyen, hogy az ember ne I egyen teljesen dili tőle, hát muszá j az egészen röhögni, Îhaj-csuhajózni és felrobbanni a jókedvtől. Védelem ez, menekülés, klsangyalom. Lehetne már ennyi sütnivalód. Terka: Tennünk kell valamit. N eked mindegy , hogy Pétor és Pál... Paula: /dühösen/ Nem mindegy, az ördögbe is. De a te lamentálásod pont annyit ér, mint az én állítólagos közönyöm. Mi a szöszt szándékozol tenni, kicsikém?
