Szilánk; Q 5984

- 26 ISTVÁN / átveszi Vera nyugalmát / î Belevész a távolba... elnyeli a csend ... a semmi ... Dr. BOROS / még az előbbi párbeszéd hatása alatt / : Levenné kérem a szemüvegét ? ISTVÁN / leveszi, Vera ösztönösen órte nyul, majd ugyanegy, a vizsgálat után, visszateszi. / Dr. BOROS / Istvánra néz, feláll, hátralép, tagoltan / s Ml-kor-se-be-sült-me g? VERA : 1944. tavaszán ... közel a falunkhoz. Dr. BOROS t Hol ? Merre ? VERA Ï Északon ... Eeketepataknál ... a hegyekben. Dr. BOROS / Istvánhoz lép, kissé talán brutálisan maga felé fordítja a fejét, ugy nézi /г Igen, igen ... április végén. / Megfordul, Dr. Martinhoz / :Légy szives, kisérd a szobámba a hölgyet, aztán gyere viasza. Verához / s Magunkra hagyna ? VERA / habozva indul, majd megáll, egész halkan / î A krízisek gyakoribbak olyankor, amikor felidézi a történteket. Meg kell gátolni, hogy emlékezzék ! Nagyon kérem ! Dr. BOROS s Emlékezést яг ggátolni nem lehet, de nem is kívánatos. VERA » Kérem, tegyen meg mindent érte. Annyit szenvedett !/ Dr. MARTIN Дега után siet / ISTVÁN / mintha kicserélték volna, minden erejét összeszedi / i Nincs szükségem sajnálkozásra. Dr. BOROS / ismét nyugodt, elsősorban orvos / : önnek segítenie kell nekem, hogy meggyógyíthassam. Nos ?