Szilánk; Q 5984

- 27 ISTVÁN / konokul / Î Szeretném, ha végre nyugton hagynának. i Dr. BOROS * Nyugodjék meg.' látván í fírzem, hogy vége ... remélem, nem tart már soká ! Dr. BOROS t Ezt most már ránk kell biznia. ISTVÁN / kitör / i Senki sem adhatja vissza a szemem tiszta világát, lábam mozgékonyságát. Vera kórházról—kórházra vitt, husz év óta kinoznak î masszázzsal, tornáztatással, elektrosokk-kezeléssel, hogy egészen el ne sorvadjon mind a két lábam, ne vakuljak meg teljesen ! Professzor ur, hisz* ön sem tud csodát tenni ... husz éve gyötrődöm ebben az átkozott tolókocsiban ! Dr. BOBOS : Csodatételre senki sem képes. De sokszor nekünk, orvosoknak, sikerül kiharcolnunk az elkövetkező éveket betegeink javára. / Feláll, я teleszpikerbe ij " Dr. Martin, Or. Dénes, lvira, kéreti, jöjjenek a rendelőbe, / Istvánhoz / : Most nálunk marad. Majd alaposan kivizsgálunk mindent. / Dr. MARTIN, Dr. DÉNES, ELVIRA / bejön / Dr. BOROS t Kérlek, helyezzétek el. A többit holnap beszéljük meg. Dr. MARTIN : Mindent előkészitünk. Dr. BOROS î Átmegyek a szobámba, ott találsz / el. / / A szin sötétedik, - amikor újra kivilágosodik Dr. Boros dolgozószobájában vagyunk. /