A rebellis; Q 5983
Se melweis: Na látja, kedves aria, éppen ez az. Kinek van több érdeme a docenturahoz mint ne к am ? Mit tud felmutatni Lumpe vagy Zipfl? Ls Chiari?... Na jo, Ö elvette az udvari tanacsos ur oméltósá, nnak a lányát j docens let с - ez természetes. Gemmi bajom vele, egyenes, becsületes ember. Maria: Értem, nagyon is értem, de ha egyszer ele , et keil termi a formasa ,nak. Semmelweis: Túlságosán kemény az én dereKsm ez oktalan hajlongashoz, nem szoktam hozzá a csúszás-mászáshoz meg a kilincseieshez. Jóformán mindenemből kii osztott az udvari tanácsos ur, mosê dobjam oda önérzetem œaradekat is. Járulják magas szemelye elé, esedezzem alazatosan bocsánatáért, hogy tudta val, de beleegyezése nélkül fel mertem fedezni a gyermekagyi laz okat. Talán csókoljak kezet és kérjem, kegyeskedjék észrevenni szerény faradozasomat. Mária: К erem, na t Jy on kérem... iemael eis: Va,,y birjam könyörületre? valljam be, hogy szuloi örökségem roncaaibcl élek, maholnap koplalnom kell - és, köszönjem meg neki? Maria: Az égre kérem, ne hajszolja bele magát ebbe a szörnyű ellenkezésbe ! Semmelweis; Nincs rá szükség. Az első pofont mar megkaptam. Varjak, mert az -udvari tanacsos ur vizitet tart. Nekem üzentette, mintha nem tudnám, hogy arnig asszisztens voltam, tartott is vizitet, meg nem is. Maria: Csak nem várt mast? Gémmel.-- eis : Nem többet, mint ami me f illet. Maria: Az utat végig keli járnia. Kérésével és látogatáséval meg kell adnia Klein proless .őrnek a lehetőséget, hogy ne ellenezze ma g>ntanárságét. Semmelweis: i s zsebre vágnom a pofonokat.
