A rebellis; Q 5983

- 70 Kii/, /bohókas ijedelemmel, ujjat ajka elé tartva./ pszt!...Ne te^ye net. szabad, nert te ,hallj a Mária kisasszony. Semmelweis: /örömmel/ Itt van? Kliz: De itt am, mar szóltam is nexi. Semmelweis: Mit keres itt? Kliz: /titkolodzva/ Mar kora re.,. .el о ta dol yozunk.. .lassan megy, na y

on kell vigyáznunk, ho y észre ne vegyék. Mégis összeírtuk mér a hónap első felének halaiozesi adatait. Semmelw

eis: /fejét ingatja./ Hm... Kliz: /kikukkant az ajtón./ Jöjjön, jöjjön! /Maria belép./ Beszelhessenek nyugodtan, én majd ügyelek. Ha vége a vizitnek, beszólok. Mária: /megsimogatja és rámosolyog a tavozo Fűzre/ Hat mé

uis, mé is rászanta magot? /Semmelweis kelletlen gesztusára./ Ha én nem birtam is rávenni* le,,alabb Markusovszky rábeszélése nem volt hiabavalo. Még imadkoztam is, ho

by sikei'uljön. Berrmelweis: /kedve sae

t

.et

ten./ Látja, teljesedett a kéreae... eljöttem ide, járom a ma

i

(am "üaoossa-ji t"... holott nem va y ok bűnös. De Így lilik ey kivert ebhez, bo y lesae, varja az odahajitott csontot. Még a jóakaróim is ezt tanacsoltak. Mária: Û, hat nem tud beletörődni? Bemmel- eis: I .en, ebbe csak beletörődni lehet. De most mar eiindultam , benne vagyok, tudom, nincs megállás. Ha meguilok, elbuktam f'ermem kell tovább.. .De hovt vezet ez az ut? Ki tudja... Talán a boldogság felé... Mária: /visszhangszeruen/ Talen a boldogság felé... Semmelweis: ... vagy a vaksötétbe, az indulatok sötétségébe. Mária: Nem, nem, az nem lehet. Bermel»eis: Végzetes játék ez, talan meg aljas is. Mária; Az Isten szereimére! - /, magantanarsug me ,ér ennyi megalazkodá3t.