A tizennyolcasok; Q 5970

- lo Zsike: Persze, hogy a mi fiaink! De, ha a véred szerinti sajátod lenne, most nem hiszem, hogy igy ülnél itt, ilyen csendben és nyugodtan! Kata: Gondolod, hogy nyugodt vagyok?.... Zsuzsa néni: Az hiszem, ha valóban a fiatokról volna szó, akkor sem tehetnétek másképp. Várni kell... Mig hirt hoznak, vagy amig > visszajönnek. Zsike: Várni... Mindig ssak várni... Mire várni?... Arra, hogy leérettségizzünk, hogy diplomát kapjunk, hogy felnőjjenek a gyerekeink, s aztán, hogy meghaljunk? Mari: Nincs igazad. Az érettségire nem kell várni, hanem készülni. A gyerekeiben pedig nem csak a gondot kell látni az embernek. Bár amilyen boldog leszel, ha megszületik az első! Zsike: És a halál? Abban mi örömöd telik? Mari: Az ember nem a halálért él. Olvastad azt a csodálatos kinai regényt, az "Egy muló pillanat"-ot? Lin Yu Tang-tól? Van benne három olyan mondat, amit akár te is mondhattál volna: "Igaz, hogy nincs egyesülés elválás nélkül, s az élet mellett ott van a halál is. De ha van elválás és van halál, akkor mire való az egyesülés és az élet? Nem hiu és dőre minden, amit csinálunk?" De a régény befejezése egészen mást mond... Zsike: Lehet, de az regény. Az élet pedig sokkal kevésbé "regényes", mint amennyire az ember elképzeli... Én a Thibault-család-ból idéezk: ..

ukiskorában annyi mindent elképzel az ember... azt hiszi, tündérmeséket fog végigélni..." És zei nem én mondtam... Zsuzsa néni: Engedjétek meg, hogy közbeszóljaki Ti igy ismeritek az életet? Hiszen még alig vagytok 18 évesek! •íMari: Éppen ezért látjuk olyan különbözőnek)Zsuzsa néni. Én sokat várok > < az élettől: Van célom, tervem, vágyam, álmom...