A tizennyolcasok; Q 5970

- 11 Zsike: És ha nem valósul meg, akkor majd sirsz, és azt moddod, hogy einem romlott az életed. Én inkább várok semmit. Nem akarok feleslegesen csalédni. Célok, tervek, vágyak, álmok.... Már éves koromban tudtam, hogy nem szabad álmodoznom, ha nem akarok nagyot esni. Kata: Voltál t# már szerelmes, Zsike? Zsike: Hogy jön ez ide? Kata: Igen vagy nem? Zsike: Persze, hogy voltam. Kata« És most? Zsike; Most? Nem, egyenlőre elég volt a fiukból... Kata: Akkor már értem, miért vagy ilyen pesszimista.... Zsike: Ugyan, Kata, ez már olyan régi ügy... Különben pedig nem vagyok egyedül /Kintről zaj hallatszik, erős kopogtatás, s a tanárnő igen-jére kivágódik az ajtó. Öcsi jön lihegve/ Karesszel/ kánjt Öcsi: Lányok, segítsetek^ Karesz megsebesült! A jobb karja... /lányok körülveszik/ Vigyázz?tok! Mari: Karesz! /odarohan/ Mi történt? Karesz: /fájdalmasan/ Semmi, semmi... Zsuzsa néni: Hol van itt orvos? Megégetted? Kata: Nagyon fáj? ^Közben Jíreszt leültetik, jön az orvos/ Mari/ /sikit/ Jaj! Elájult! Orvos: Azonnal át kell vinni a rendelőbe! /Elviszik. A sBobábavicsak Zsike, Mari, Kata és Gabi maradnak/ > . * Gabi: Borzalmas... Jézusom, mi lesz ebből? Elájult! Szegény Xaresz... Egyszer én is elájultam... Mari: Ugyan Gabi, hagyd ezt... /Csend/