A tizennyolcasok; Q 5970
Nevelni, tanítani, irai. Valahol olvastam, hogy Haz Írók kételkedő emberk* u Meg olyan emberek Is, akik nyugtázzák kudarcaikat. Lehet, hogy egyszer én is irok majd erről, erről a vitárŐi... Igen, ugy érzem, ezi le kell irni. Ez olyan mindig visszatérő probléma - örök érvényű. Két nemzedék * • . A V.f , a jövőnk - boldogság.... Persze, az is lehet, hogy nea lesz belőle semmi., hogy nem fogok irni... soha Aözben szétszélednek, kisebb csapatok alakulnak/ Zsikcj Mire gondolsz Karesz? Karesz: Mire? Arra, ho*y nekem sem sikerül.. • hogy ha kiderül, hogy tehetségtelen vagyok... Ha.. Azt hiszem, nagyon h^z lenne el viselni.. .De én bizoa Zsike: Bizol... Miben bizol Karesz? Karesz: Önmagamban. Másban nem tudok bizni, Zsike. Ugy érzem, hogy osak egyetlen biztos £ кл * хк pont van a jövómben: az én vagyok. Csak magamra támaszkodhatom. Zsike: És nem félsz? Nem félsz attól, hogy magadban is csalódni fogsz? Hogy nem sikerül, s akkor magadat okolod maji? Karesz: De igen. Félők. De mit tehetek? Egyenlőre pénzt kell gyüjtenera, mert nem akarok a szüleimre támaszkodni. Ugy áxmxnt érzem, ők egy kicsit elmaradták mögöttem.. Már nem fiátalok. Szeretem őket, de megérteni úgysem tudjuk egymást. Bántani meg nem akarom., Így a legjobb megoldásnak látszik, ha külön útra térek. Egyedül koil végigcsinálnom., de megpróbálom! Zsike: Nom, Karesz, nem kell egyedül... Rfcssz^ egyedül. 18 éves korában az eraber т írnom szabad, hogy magára maradjon. Társak kellennek, segítőtársak• Karesz.• /kezét a fiu kezére teszi, összemosolyognak./ Karesz: Igen, Zsike... Erzsike*.. Меи is olyan csúnya ez a világ, ha segitőtírsai vannak az embernek! /Mari jön/ Zsike: Azt hiszem Mari, igazad volt., oly» nincs, hogy valakinek semmi sem sikerül az életbon...Ha nem is tudjuk, hogy ml lesz velünk, mi vár ránk, hol kupánk helyet az emberek körött, azért csak bizik az ember.
