A bíróság vége; Q 5960

- 29 1. esk 'dt: у. / ; /' • Biró: 1. esküdt; I)r. Delavar: Ügyész: Dr. Delavar: Ügyész: Dr. Delavar: ügyész: Dr. Delavar: Tudom. Kn is beszóltam а mggas foglárra. Hiszen eddig még csak mindenki beszélgetett, nemde? Az ügyvéd uir is beszélgetett, rdi is besz Igett'nk. De főként h Ugattunk, Hallgattuk, hogy az ügyvédn5 gyilkosokn k nevez x± bennünket. Tehát gyilkos vagyok én, a tengerészgyalogság volt főhadnagya. Vagy a kollegánk / a 3. esküdtr mutat / az elismert b-nkár, vagy talán ön ügyész ur, aki felderítő százados volt. Vagy ön / a esküdtre mutat / aki szintén sz zedos volt. Vagy különös bantunk és ellenségünk, aki repülöfőhadna gyként került fogságba, és aki már el is hiszi, hogy gyilkos... Vagy ön! Igen, igen. On hiró ur, aki szintén eljuttt az öreg földrészre. Ügy tudom, a hadtápnil szolgált. Ilyen rangja is volt? "lázadóéként szereltem le... / összenéznek, a 2. esküdt aprót, csúfondi

rosat kuncog. De az 1. esküdt is kizökken ez el )bbi beszédút mből/ , mindegy! Az a lényeg, ho y bennünket is gyilkosnak tart a hölgy, aki pedig, hogy ne mondjak mist, a 1 nyunk lehetne. Nem hiszem, hogy az igazság kimond sa korhoz, vagy ranghoz kötődne. Tőlem kérdezhetnek akármit! Helyes! Akkor ón kérdezek airis. Csjk rcjta ügyész ur! Ön feddhet

etlennek tartja m gát? Nem. De minden erőmmel igyekszem as lenni. Miért, ez szégyen? Dehogy! Os'k maga olyan fiatal, és a háború... /közbevág / Dl is ott voltam az önök nagyképű h tborujábüt . Ott voltam. Végig futottam fél Kuitfpát apátlan, anyátlan