A nagy regény; Q 5957

• 55 ápeck: %

cna»n&,na* Tetszik tudni, hogy van es« Jön ш ujeáglró, bogy én Jói ismerte© a szerkesztő mondjak valamit* a többi már megy magától* %y sem arra kíváncsi, nogy a szerkesztő ur a töpörtyűt szerette-e Jobban, vagy a parizert* fekmdok valait, ö is hozzétódit, kész a történet, szép, kerek, csattanós* Ez kellett a népnek, hát ezt meséltem* a Délutáni UJság több részletben közölte az emlékeimet? Hagy idők tanúja, nagy Írók barátja. Mit keirett volna шдайашш ? hzért fizettek valaait, a novo© is szerepelt, tudja a szerkesztő ur, ©ilyen nehéz bolt itt tíz-tizenöt évvel ezelőtt élni ? A szerkesztő umak, a királynak ©eg a rumciusnak pedig olyan mindegy volt már* Radnay: ^e a mindenit, Hugó, nekem ne© mindegy* Ы tartalékos tiszt voltam, nem luxtulpas untauglich, ©int maga, és nem volt soha szokásos, hogy ezeréves szc-rlart.»sokat meggyalázzak* álkor volt a koronázás ? apockí %a tudora. i

fe tessék már harsgutlai • kpwkgRedaayi Télen* Hol van akkor kecskebéka ? Ki az a ma ha, aki est bevette magától. I;. a nuaeius ! ía а szentségek fölvétele ütem hűltem meg, lelki békében, ha a papokat nem is szerettem* Érti maga, hogy mit csinált ? .peck: Bea értem, szerkesztő ur* ezt hittem, csuk használok, ha i^y tüntetem fel, hogy a szerkesztő ur шг akkor is foxradalmár volt* /Ilona csendb a bejön*/ Hadnay: hs magának forradalom ? hz csak islóstelenség, ilané Azt pedig utálom* &» miért kellett nekem forradulimrnak lennem ? igaz, hogy belül mindig az voltam, de maga is tudja Jól, begy a forradalom rindig elvette a fox indáimtól a ke.-.vem* in mindig nlxm dent mézkéné képzeltem. Ilona* Bedig Tirág Boldizsár r«gyoi,é&a bebi« onyitotta, hogy apuka forradalmár volt. A forradalmi verse ós a f rrudalimk alatt irt cikkei pedig minden etológiában szerepelnek. Baunay: Íz az irodalom kockázatai közó tartozik* scripta