A nagy regény; Q 5957

moaent. A*em lehet lenyelni, bár annak idején majdnem úgy volt, bogy a fehérek a torkomba gyömöszölik és 1 nyeletik velem. Aztán valahogy elfelejtődött, csak néha egy-egy megsértett tehetségtelen dörzsölte az orrom alá, Bebéz sors az Íróé, mert Írnia kell, hús emberek is gondolnak, éreznek, vélnek, képzelnek, de az iró abból él, hogy le is Írja, Áruló n omok&t hagy maga utón és mindig tettenérhető, -ilyen jó lenne, ha csak a tizedrészét kei-lene irnunk annak, Amit a megélhetésért megírtalak. Çsak a javát, hosszúi érlelés ut mn, atiáor már biztosak vagyunk az igazunkban. Nem akkor üdvözölni a forradalmat, mikor jön északi fények, délibábok, tűzijátékok és zászlőlengatlsek között, hanem akkor, mikor beváltja az Igéeteit. Akkor az Írónak mindig igaza lehne. így meg soha nincs igaza, szegény Petőfi is, xai Inden lett az Ő negyvennyolcából. Ilona» De hiszen az irodalomban éppen az érzés őszintesége, ereje, spontán volta a szép. a keresés, a tévéi g és, a nem titkolt gyengeség, a tökéletesség utáni v-gy, *->oha ш gondoltam az én Radnay Mei^áromról, tog, az életben ilyen rezignált. Novellában és versben, fólálom és fái alóság tündéri tükrében mindig a szép, az igaz, a jövő Ígéretek lovagja volt. öimep a szürkeségben és az én lovagom. Badaay / kezet csókol/ ^edves vagy, kislányom. így volt val:-hogy, és mégsem. Sert hiába Jcakartam törleszteni a világnak, csak az adósságom nőtt. végül visszajöttem, hogy mindent kiegyenlítsek. Nem hoztak még azt koffert ? Попа» Megyek telefonálok Virágnax, hogy tud-e már valami jót. /elmegy/ Aadaay* Aranyos asszonyka. Már csak ezért is érdemes volt visszajönnöm. Jobb hozzám, mint a fiaim. specks Asorkesztő ur ! ""adrsayt Na ! ápeck* Haragszik még ? ^-adnays Már nem• hiszem, a maga kétes anekdotái végül