A nagy regény; Q 5957

ságos asszony, a mamának nem tetszik vermi valamit ? A mama a méltósága volt. Radnay: Csodálatosak a pletyk itok, Juliska. Appen ugy pletykáztok, aint huszonöt, vagy százhuszonöt éve, azt hinném, hogy semmit sem változott a világ. / Közben csöngettek. Speck Manó jön./ Radnay

ï Latod, na itt van. Még dolgozni se kezdtem és már jön valaki. Ösak maga az, Manó ? , I Speck: Csak én, szerkesztő ur. Ugy látom, korán jöttem. Radnay: Hát igen. Már egész kártyabarlángot csináltok itt nekem. Pedig dolgozni akartam. Speck: A szerkesztő ur meghívására bátorkodtam, em is tet* szik képzelni, m lyen nehéz ma egy jó helyet találni. Kinek van \ î ma erre lakása. AKomor albérletben lakik. aRókai-Krennerné asztmás lett és nem tűri, hogy telefüstöljük a műtermet. Ki nem mondhatom, micsoda szerencse, hogy a szerkesztő ur feltámadt. Ás ilyen szép nagy lakásban. Egy kis pókért ? Radnay : Nem játszom, Manó, Tegnapelőtt alaposan megkefélt. %ncs pénzem. Speck: Ninca x^énze ? Nem ad a családja ? Azt suttogják, hogy másfél milliót vágtak zsebre a tantiémekből. ЙасШау: Ugyan, Manó ! Annyi pénz a világon sincs. A tizedrésze, ha igaz. Számoljon utána, maga vén hazudozó. Volna egy kis számolnivalónk is. °peck: /megszeppen/ Velem ? Radnay: A mi legendás fiatalságunk ügyében. Mikor és hol töltöttük mi együtt azokat a legendás szép napokat ? Miféle stikliket csináltunk együtt ? Magával eresztettem szét egy zsák kecskebékát a Mátyás-templomban koronázáskor ? Speck: De szerkesztő ur ! Si non e vero.... йа

<1пау: Hát a rózsaszín levélpapíron irt szerelmeslevél a a pápai nunciusnak ? x'alálkát kértünk tőle ? / Fenyegetően közeledik. Speck hátrál. /