Zsákutca; Q 5955

jelentéktelen, kollegiális kedveskedést igy félreérteni! G BOR: Mi az, tán maga is a kis torta datt bőszült fel? ELLA: /Feláll/ Mennem kell! JUDIT: Is? Ili ; z, hogy is?.,. Tán mag. is? G BOR* /Ellához/ Rem mégy sehova! Iszol velünk eg pohár bort! OLGA: Ugyan, /Sllike, csak nem hagysz itt bennünket ilyen hirtelen? JUDIT: Mit mondott az előbb, Gábor? ELLA: Sajnos, igen, i li m, ham; r; bb jön haza és,,, ZOZÓ: /Gúnyosan közbevág/... friss vacsorát adok ma szegénykémnek! Hiszen annyit dolgozik és olyan éhes! JUDIT: /Zozóra néz/ Mi az, mit beszélsz? G BOR: De, Elli, csak e, y pici pohárral! JUDIT: Hagyjátok hát, ha menni akar! Itt most sokkal fontosabb dologról van 3zó! ILLA: Igen, ek a helyes álláspont! A viszontlátásra! /Elsiet/. 19. jelenet. /Előbbiek/ JUDIT: /Gáborhoz/ Szóval: ki is bőszült fel még rajtom kivül a torta miatt? GÁBOR: /Nevet, kihúzza a dugót a demissonból, bort tölt a vizeapók rakba/ Nem kell félreérteni azt a torta-ügyet, Juditka! Olgával közösen beszéltük meg. Zozó egyébként az én vendégem ós nem Olgáé. Én hivtora /reg, mert lír régen nélkülöztem a társaságát, i3z a születésnap most jó alkalomnak kiM nálkozott. Tudja, ugy-e, ogy én s eretek scú ózni? JUDIT: /Zavartan/ Igen.