Zsákutca; Q 5955

G BOR: Na, látja! Zozó figyelemre méltó sakkpartner, ennyi az egész, JUDIT: /Meglepetéssel veg es dühvel néz Zozóra/ Te sakkozni is tudsz? G BOR: /} evetve/ IIo, ezt nem mondtam. Csak azt mondtam, figyelemre méltó sakk-partner. Ha az ember vele játszik, nagyszerűen látja, hogy hogyan, nem szabad sakkozni! JUDIT: És maga csakugyan azt hiszi, hogy ez a kedves sakkmatador a maga kedvéért jött el? GÁBOR: Miért ne hinném? JUDIT: Tudja, mi maga?,,. Óriási hólyag, amelyen már észrevehetően domborodik két ozarv-szerü képződmény! GÁBOR: /Nyugodtan/ Ha azt mondanám, hogy túlértékeli a férjét, Zosót sérteném mer. Ha azt mondanám, hogy nr.j <t magát kevesebbre becsüli a felesé rranél, magát sérteném meg, amit igazán nem szeretnék. Ezért csupán annyit mondok, hogy tul sokat képzelődik asszonyom! /Kezébe veszi e. szódásüveget/ Tisztán, vagy szódár a1? JUDIT: /Felugrik/ Kivánom magának, hogy soha életében ne veszítse el ezt a kedélyes nyugalmát, /Zozóra néz/ Gyerünk! ZOZ( : ."Sajnos, Juditkám, nem mehetek. ;d be, nem mehetek! Ha most elmennék, kiszolgáltatnám megam a vádjaidnak én a végén csakugyan elhinnéd, hogy neked volt i ozad. Minthogy azonban nekera még hátra van két-három játszmám, sőt, remélem, több is... igy hát maradok... Neked nrír feltétlenül menned kell? JUDIT: Megvert engem rz isten a te játszmáiddal! /Elrohan!/ OLGA: /Judit után fut/ De Judit!.,.