Sárkányok; Q 5954

49 Zoltai mega er

svédve fogjz a csészéjét és néz maga elé. Közben egyre eresebb k,n

t-okk.l telik meg a színpad, különbőzé ir'nybéi hallatszik Zoltai saját hangja, saját szaVaí. Fejét lassan mindig a hang irányába forditja, feszülten figyel. HÏÎem merek meg} 1 henni, félek, hogy örök nyugalom, örök tespedós lesz belőle.*

1 *Fn csak egyféleképpen tudok élni, ha Önmagam akarok maradni,* Zoltain egyre 'növekvő idegesség lesz űrré. Pillanatokig maga isi elé bánul, aztéi ismét a hang relé fordul. A csészét majd Összeroppant ja. „Mindent megtettem 9 ami tőlem telt.« „Ha egy íillan&tra is megnyugszom, magszanak." A hangok egyszerre öeszetorlsédhok, káosszá хххкххаАяхк к varodnak. Zoltai lehunyt szemmel ül; aztán hirtelen 'artikulálatlaa nang szakad ki belőle, leteszi a csészét, felugrik, fölkapja a kalapját és kifelé indul, Jutka csak most figyel fel,iijedten néz a távolodó férfira. Judka: /Rákiált./ Hová mész?! Zoltai: /Eszelősen felnevet, kissé hátrafordul, de nom néz Jutkára, uay kiált vi s

зга,/ Keresek еду j rhatobb ösvényt! /es mint akit üldöznek, kirohan,/ Jutka: /Döbbenten felugrik; áll értetlenül, maid vis zaroskad zokogni kezd. De hamar magáhoztor, ismét felugrik és 0

3Zo1tai után szalad,/ Husfcadik kép, ím *m ma mm m» m* m* mmm Szin: modern kocsma, Szép tiszta, áramvonalas, ue „azért orzi a ha-, gyoffiányos kocsmai h

an ufatot. Háttérben pult, előtérben talponallo asztalok. Delelőt van, nényany oizonytalan e

; zisztenciájn törzsvendég lézeng otthonos magabiztossággal a helyiségben. Elől. az egyik asztalnak támaszkodva all Zoltai. Elhanyagolt szürke ruhát visel, Szemmelláthatóan illuminait állapotban van, Előtte az ..sztalon üres és teli poharak sorakoznak. Szája sarkában cigatettfc lóg, tartása hanyag és könnyed. Belép Péter, egyenesen odamegy barátjához. i» Péter: Hát te mit csinálsz itt? Zoltai: Kereaez a boldogságot, /Mereven szembenéz Péterrel, csak a szája mozog./ Nem láttad valahol? Az előbb még itt volt. Péter: Talán én szüntettem meg? Zoli, hót ide jutottál?