Sárkányok; Q 5954

- 5o Zoltai Péter: Zoltai Péter: Zoltai Péter: Zoltai Ne bőgj! Még nincs itt az ideje. I h&rat/. Nem jutottam sehova. Csak ! /Elélök egy po­üggetleni tettem magam. /Zavarában felemali a poharat, éa iszik belőle. Aztán csodálkozva néz а pohárra/. Mi történt veled? Szinte rád sem ismerek. Pedig már boldognak láttalak. Azt hittem... Te csak ne hígyjél semmitl Barátom vagy? Tudod jól ... Mondd, szeretem én a nyafogást? Nem. Akkor ne nyafogj! Ha csak azért jöttél be, hogy KÖrülsi­ránkozz, már menetsz is! Péter: Legyen« Hát akkor tegyünk ugy, mintha nem történt volna semmi, /Жз hangon/. Régen nem láttalak kedves barátom, hogy vagy? Zoltai: Zoltai: /ü-yanolyüíi könnyedén, majdnem cinikusan/ Köszönöd kérdé­sed, pompásan. Volt nokány ellemetlen ügye®. de sikerüli megszabadulni tőlük, igy most zavartalanul élek. Gondol­tán., jól jön majd ogy üls környezetváltozás, Péter: Ahá) Ps milyennek tartod itt az éghajlatot? Használ a az szervezetednek? Zoltai: Hogyne, kérlek, nagyon egészséges. Ahol edd^g éltem, ­hiszen tudod, - kissé fullasztó volt a levegő, igy aztán az itteni klíma Kellemesen felüdit. Igaz, eléggé savany­kás az aromája, dq kiválóan férőtlenit. Megáztatom benne magam, hogy lehetőleg teljesen kiszoritsa belőlem a régi környezet maradványait. Proszit! Mindketten isznak. Péter: Zoltai: Péter: Zoltai: Kicsit kapar. Ezzel belülről kezelem magam. Energikus hatóanyag. És aközórzeted milyen? Kitűnő! Olyan könnyűnek érzem magam. Te is szoktál biztos repülni álmodban. Nahát, valami ilyesmi... /Eszelcsen felnevet/ Sikerült megközelítenem a súlytalanság ália­Péter : potáfel /Visszanyeri egyensúlyát/ Látod igy lesz úrrá a szellem az anyag felett. Elveszti Inden a súlyét, könnyed lesz és légies. A testek is súlytalanná válnak és köztük szabadon lebeghet a gondolat, amely szintén könnyű és anyagtalan. Igy aztán kialakulhat az uj vi­lágkép, aaely mentes a folii erőterek vonzásától, i* »• Erről jut eszembe, volt neked - ha jól emlékszem - vala­mi afférod ezzel az erőtérrel.,..

Next

/
Thumbnails
Contents