Sárkányok; Q 5954

- 15 Hogyan is gorombáskodhatnék, amikor olyan jó vagy hozzám. Ugy érzem magam veled, mintha állandóan naplényben hevernék, puha meleg homokban, mintha éltető„sugarakat a

z4

Vna be szüntelenül testem minden pórusa, ^s Hogyan is nevezhetnélek kislánynak, amikor mér érett nő vagy! Es nem is akármilyen! Csakis az enyém. Tudod, hogy meg tudnálak ölni, ha megcsalnál? Ugyan! Tehát mégiscsak te vagy az! Jobb is lenne, ha megölnél. Utánad mór úgysem jöhét más, akit nálad jobban szeretnék. En viszont soha nem fogok r'd haragudni. Nem tudsz olyan komisz lenni hozzám, hogy megszűnjek szeretni téged. Gonosz, kis tündérkém, hát ennyire rabságba keveredtünk egymással? Nincs férfi rajtad kivül, aki egy csöppet ks érdekelnô. Csak olyat ne mondj, amit később megbánnál, ju.ig az ember fiatal, addig sok mindent örökkévalónak gondol. Aztán kiderül, hogy csak az ido örökkévaló, az idő amely, lassan mindént szétmorzsol. Igen, igen. ha arra fondolok, mennyi mindent akartam én is, mennyit fogadkoztam, és milyen kevés lett belőle... $em azért mintha gonoszkodni akarnék, hiszen softa nem éreztem magam ilyen elégedettnek. De ma már tudom, hogy óvatosabbnak keil lenni a fogadkoz'ssal. wem ismerjük magunkat eléggé, sem a lelkünket, sem a testünket. Változunk magunk is, váltQzik körülöttünk minden. A sejtjeink is állandóan cserélődnek; uj körülmények között lehet, hogy eégsz3n másként viselkedünk. Te addig nem is tudtál a testedről; legalábbis nagyon keveset. Most mór többet tudsz róla - nem kell azt szégyellni! - de honnan tudod, hogy milyen lenne az, életed férfi nélkül? Hogyan vislekednel akkor, ha egy másik férfi közeledne hozzád? Miért beszélsz ilyeneket? Nem is akarom hallani ezt a szörnyűséget. Nekem nem kell más, csak te! Azt hiszed nèm voltak eddig udvarlóim? Szebbek is mint te, nekem még sem kellettek.Ezttőn зет kellenek. De ha egyszer mégis szabad szeretnék lenni? Már megint a régi vagy. Tudod, hogy eddig is ragaszkodtam hozzád. Akkor is amikor elutasítottál. Ezfctmn is raSaszkodii fogok. Szabad most már csak akkor vagy, ha mellettem maradsz, Püff neki! Szóval birtokba vettél?! Sugarakból font aranyszélű kalitkában tartod a te kártékony madaradat! Amig én őrzöm ezt a csúnya, borzas madarat /beletúr Zoltai hajába/, addif a rabsága többet ér minden szabadságnál. Meg kell hagyni, szivesen raboskodom... de azért viccből csak ki fogom pöckölni a kalitkád néhány rúdját. 0 Te csak ne pöckölj..../Megszólal a telefon. Felveszi./ Halló! Szia apuci! ... Kösz szépen, nagyon jól