Sárkányok; Q 5954

- Зо Zoltai

: Páter: Zoltai: Péter: Zoltai: Péter: Zoltai: Neu. is riasztott el. Számtalanszor megpróbálkoztam már. Nagyon,tetszett az újságoknak, megígértek mindent, csak még előbb véleményeztetni kell 8 - Mondták - hiszen ék nem szakemberek, valakinek vállalnia kell a felelősséget. Aztán mikor visszamentem lekicsinylő mosoly kíséretében visszaadtak az írásomat és szépen elküldtek. Még azt sem a tar talpától. A miniszternek nem szóltál? Ugy tudou, megnyerted a tetszését. Próbáltam, de nem megy. Vagy nincs benn, vagy пег, ér rá, egyszóval nem akar fogadni. Ugy látszik nem ér rá ilyesmivel foglalkozni. És ha meg is kedvelte az elképzeléseimet, nem biztos, ho^y fenntartás nélkül támogat Kár%innal szemben. Régi hivatalból! barátok, sok szél fűzi okét egymáshoz, valószínűleg tudnak kölcsönösen segíteni, vagy ártani egymásnak és nézd, végeredményben mégiscsak Karmin a szakember! Tapasztalt, neve is van, szava is van, befolyással is lehet a miniszterre, az én hatásom viszont csak addig tartott, ami

g ott voltam nála, amíg beszélhettem. Azóta több, mint egy óv telt el, nem is nagyon emlékszik rém, talán mér meg is bánta, hogy támogatott. Ezért kellett az eloadáshoz folyamodnom. Te Zoli! Az előadás szép, de tudsz valami kézzelfogható eredmény felmutatni benne, aminek hatá3a is van? Nagy on jól tudod, hogy mi az az eredmény, amit itt elérhettem, A miniszter, még ha nem is feietkezett meg rólam, távol van. Kgrmfcn Ígérete meg annyit ér, mint az elszállo füst. Számi tógépet nem kaptam, azt te is tudod, anélkül pedig... /legyint/ ... mi az én fejem egyedül?! Jegyzetoiií.et, számításaimat pedig le kellett aonoa Kár .innak. Ezt-azért rendelte el a miniszter, hogy engem segítsen, a fonok viszont azért van itt, hOj у maga vezessen egyszemélyben. Kétlem, hogy egyáltalan jelentést tesz rólam, ahogy Kellene. Es ha igen, -ilyet? Csák megnyugtatóbb, igy legalább nem lophatják el a jegyzeteidet. Nem, nem lophatják el, ez igaz. De én зет juthatok hozzá! Nem lexikon a fejem, nogy mindent megjegyezzek, és amikor kérni akarom, valamit ki akarok venni belőle, a főnök minden eszközzel, minden kifogással megakadályoz. Olyan arrogans hangot használ, olyan kíméletlenül vágja a fejemhez: „Mér megint engem zavar ezekkel a telefirkált papirokkal; mi vagyok én, tit gondol

4 irattáros?" - hogy már nincs is kedves értemenni. Egy párszor ugyan visszamondogattam neki, de a múltkor szabályosan kirúgott, mert meg tálaltam jegyezni, hogy Vilószinaleg akkor végzi a leghasznosabb munkát, amixor őrizgeti az én telefirkált papírjaimat.