Útvesztőben; Q 5953

mit ielent télen is cipő nélkül járni, anyányi korban már libát legeltetni pár garasért, remegni a "tanulásért és ahelyett földeken dolgozni a betevő fol ötért. Azt, hogy mit jelent otthagyni földet, kastélyt, azt én nem tudhatom. Hisz a ház, amelyben laktunk is az uraságé volt! Az uraságé... Az én apámé! Szerencse, hogy nem élte meg már szegény ezt a fölforgatott világot. Fölforgatott világnak tartja azt, hogy mindenkinek joga van az emberi élethez, nemcsak'egyesekne

к? Hogy azért küzdünk, mi kommunisták, hogy ne legyen több mezitlabas gyerkóc, és... /belevág/ ...és ne legyen több lakktopánkas uri kisasszony, ugye? Kifosztani, tönmretenni embereket, hol itt a jog, az igazsag? /hévvel/ Ks ki beszélt akkor jogról és igazságról, amikor az egész magyar népet kifosztottak, a népkonyhák, a Valéria telepi szüksébiakasok, az éübérek iaején. Azokat, akikéól elvették a földet fájón érinti ez a rendelkezés, ez természetes. De sohasem gondolt még arra Dóra, hogy hány millió ember vált elnyomott senki Dől boldog emberré a Felszabadulás alkalmával? Akiknek ez a rendszer adott, azoknak száma az egész magyar nép. Akiktől elvett, csak a felső tizezer. Ezek a számok világosan bizonyitják, hogy hol a jog és az igazság! Nem csupán azoknak adott ez a rendszer, akik nincstelenek voltak. Nézzen csak körül. Bartáék flémódu emberek voltak azelőtt is. És most... az inflációban, araikor mi szegény anyám ékszereit adogatjuk el egymás után és én vidékre járok vasarnaponként, hogv ruháért élelmiszert cseréljek, az о szállítmányozási vállalatuk most is virágzik, talán jobban is mint azelőtt. Meg vagyok győződve, hogy különböző spekulációkkal jól megszedik magukat és egyáltalában nincs szándékukban tönkremenni. /nyugodtan/ A haboru altal felkavart zavaros vizek még nem ülepedtek le és mindig voltak és lesznek, akik a zavarosban halasznak. De tiszavirág életű harácsolás ez, higyje el. Ha a Kommunista Párt bejön a választason, mindent allamositanak, és minden embernek csaK annyi jövedelme lesz, amennyit a munkájával meg tud meresni... mgyéóként egy ponton mar találkoztunk. Én sem szeretem a Barta-tipusu embereket. Honnan ismeri óktt? /hevesen/ Egy intézetben nevelkedtünk, marta meg én, az Angolkisasszonyoknál. lia látta volna, hogy dörgölőzött hozzám. Oda volt a oldogságtól, amikor egyik nyáron meghívtam ЗШПЗЕ Percdifalvára, a birtokra. Szegény anyám egyáltalán nem nézte jó szemmel ezt a barátságot, de én nem törődtem vele, hogy Márta csak egy kereskedő lánya. Harsány volt és egy kic sít közönséges, de jó kedve magával ragadott. így hát keresztül vittem otthon, hogy meghívhassam. Nagyot fordult azóta я világig Most azt hiszeiji Márta vívott harcot .azért, hogy engem meghívhasson erre a fényes estélyre, engem az apja egyik kis senki gépirónőjét. /csodálkozva/ Maga dolgozik, Dórika? /keserűen/ Igen. " Tisztelettel értesítjük Önöket sZerü sablon leveíeket irok német és francia" nyelven. Minden egyes betű, amelyet leverek а gépen, egy kis rög az eltemetett almok koporsójura. Kopog a gép és kopognak a rögök, írni szerettem volna szépet, színeset. Begényt és novellát, verset és karcolatot. Mindent, ami irodalom. Ehelyett " Megkaptuk folyó hó 2b-i levelüket " irom le százszor és ezerszer, bzarnyalni szerettem volna a fantazia tüzes sze-