Útvesztőben; Q 5953

- 17 ­Szántó: Dóra: Szántó kerén, az Illés-nép közöttJ Ehelyett kuksolok egy szük irodai szobában. A végtelenből csak egy tenyérnyi égdarab az enyém, oly ад e>u berek között, akiknek gondolatviláguk oly kicsinyre zsugorodott össze, hogy egykönnyen belefér mar Íróasztaluk fiókjába. Szántó : /elgondolkozva/ hossz lehet, ha valaki nem szereti a mun­káját. Azt hiszem nem is végezhet jó munkát az, aki nem csinalja szivesen a dolgát. Dóra : Szívesen? Utalom a munkámat és az egg^hivatalt. megalázó­nak tartom, nagy pénzt kapok Darta bsaiyá oacsitól, aki egy .közönséges parvenü. Gsak a pénz és az összeköttetések! Már ó ellenzi, hogy a lánya velem barátkozik, velem, a volt gentry­lánnyal. Lecsúszott osztály... oly undoritó lehet számára, mint a Baudelaire á tal megénekelt M Dög и teteme. Keresztül­lépi és gázol tovább csörtetve az érvényesülés felé. Most a káderek társaságát keresi, a leendő felső tízezer után szaglászikjCsalhatatlan szimattal érzi me? valakiről, hogy kiben rejlik lehetőség, karrier, siker. És ha én arra gon­dolok, hogy ez a senki ember épp csak hogy megtűr itt... Szántó : Maganak nem szabadna ilyen Barta-féle embereknek dolgozni. Dóra : Attius nézetét vallja, hogy jobb semmit sem csinálni, mint semmiségeket? Szántó : Valamit kell csinálni, munka nélkül értelmetlen és üres lenne az ember élete. Maimnak sem ártana, hogy dolgozik, ha szeret­né azt amit csinál. De igv csak lázongást, kiegyensúlyozatlan­ságot okoz. Ezen keli valtostatni. Mi lenne, ha megpróbálkoz­nék az iras sal? Dóra : Azt hiszi nem pro baltam? Két fiókra való irományom van otthon. Mostanában azonuan nem tudok mar írni. Ez a favagó hivatali munka meg a vasarnapi vídémre jaras teljesen kimerít. Tudja mit jelent az 8 órát verni a go pet? Alig birok kiegyenesedni, öt órakor, amikor vége a munkaidőnet. Az agyam kiszikkadt és ha a sötét irodából, ahol lámpafénynél dolgozunk kilépek a napsütötte utcára, a szemem könnyezik. Sehová nem járok. Állan­dóan csak aludnék. /melegen/ Ha van egy kis ideié, gyűjtse össze, amit a legjobb­nak vei az Írásai közül. Volt egy brtégem. akit vagy egy hó­napja operáltam ÜV g veáével. Az egyik kiaöócég igazgatója. Beszélek vele, hogy nézze át a dolgait. /csodálkozva/ Megteszi? Igazán? Ilyen jó hozzám! Pedig maga kommunista! /nevet/ Hisz éppen azért segítek, mert kommunista vagyok. Egyszer talán majd megérti ennek a szónak valódi értelmét és rajon arra, hogy mi ko'mmunistak többek között azért is har­colunk, hogy mindenki a képességeinek legmegfelelőbb helyre kerüljön. Dóra : De én egy megvetett, lecsúszott osztály sarja vagyok! Aki ellen maguk harcolnak. Szántó : Az osztalya ellen valóban harcolunk, mert nem tűrhetjük, hogy amíg egjeseü muriKanélkül jólétben élnek, a nép töhbsege niucs­teleiiü-ont tengődik. Dehut előbo-utóDb maga is be fogja látni, hogy a ré 6i tarthatatlan állapot volt. ns a^kor maja közénk áll. Nem mint a régi letűnt földbirtokos osztály tagja, hanem mint egy ujtipusu, igaz ügyért harcoló ember. A kommunizmusban minden ember egyforma. Az előbb egy Baudelaire verset idézett. Lépje át ezt a aögtetemet maga is. nehogy megfertőzze. Maga még fiatal, a multat el kell temetni és bizni kell az uj életben. /

Next

/
Thumbnails
Contents