Panneau; Q 5949

- 65 Eszter: Attila: Dávid: Kósné: A tila: 4. Eszter: Attila: Kósné: Eszter: Attila: Eszter: Kósné: Eszter: táxxúx Dávid: Attila: Eszter: Dávid: Kósné: Attila: Eszter: Kósné: : Attila: Eszter: Attila: E zter: es Attila dőlj itt végig. Nem...megyek is már...csak egy percre kukkantottam be. Este van, hova mennél? Aludj csak itt. Mit szólsz hozzá Attila, a legdrágábbat vették ezek. Ez a kanapé maga hatezer forint volt. De szép is. Nézd meg a színeit, te értesz hozzá, megmondhatod igazán... A szinei...jók a szinei.... Egyél Attila...anyu, majd mi ott alszunk a te szobádban, Attila meg kényelmesen elférhet itt a hangulatlámpa mellett. Itt van a kisszamár is...Ez itt van...más? A többi mind uj. Mind uj a többi. A függönyt még nem is láttad... Szólok az apósomnak. Ne, ne szólj Eszter. Nem szólok, de egyél. Sokat... egyél... Nekem megint a lába jutott, meg a püspökfalatja. Dávid rengeteget egyél. Neked kell enned most.... /ránéz Eszterre/ Jól nézel ki. Hiztál. Bersze hogy hizok. Mert engem nem kell kétszer kinálni. Siess Attila, mert elszedik előled! Majd én leszedem az asztalt. Beszélgessetek, /kiviszi az edényeket/ Ho ha te fiam, ügyeskedsz, én megágyazok Attilának, /megágyaz/ Én is leszedhettem volna...legalább egyszer az edényeket, ugye Eszter? Ne fáraszd magad...Jól vagy egészen? Most már csak enned kell. Feküdj fiam le...ti meg gyertek az én szobámba... /ki/ Gyereket vársz? Igen...nagyon. Hát mióta nem vagyok én xxissd nálad? Majd fél éve...a kezed? Teljesen jó?