Panneau; Q 5949

- 66 Attila: Mintha máaik bolygóról jöttem volna... /Eszter lefekteti, eloltja A+tilának a villanyt, mindenki a másik szobába megy/ Eszter: H olnap sokat fogunk beszélgetni, jó? /kimegy»/StlfiltjAXálXMXIÍáütJlíX Attila: /fekszik, a másik szobából nevetések, zene, jókedv szűrődik ki./ /Attila fölkel, botorkál, kis bőröndjéhez nyul, hogy elmegy, de beleesik a fotelbe. Ott ébred föl reggel./ Dávid: Te már fölkeltél, Attila? /kimegy és hoz be Attilának reggelit/ A tegnapi csirkéből. Edd meg, a többit majd hozza Eszter. A tila: Nem, ne hozzatok semmit. Nem akarok ittmaradni nálatok. Nem akarok ». a terhetekre lenni. Dávid: Hova mennél? Szükséged van még az ápolásra. Itt kaphatod csák meg, amire szükséged van...nekem legalább olyan fontos, hogy ittmanadj, mint neked...nem tudom magamnak megbocsátani...a korházban se voltam nálad. Ha jóvá lehet igy tennem Attila, érezd otthon magad továbbra is itt barátom. Attila: Köszönöm. Menj, a munka reggel kezdődik. Dávid: Szerbusz Attila, délután hazanézek. Attila: Szerbusz. Eszter: Kakaót hoztam. Meg kell innod...Ide melléd teszem a rádiót. Ha kiváncsi vagy a műsorra, látod itt van az újság melletted... /együtt olvasnak/ nézd csak... "Salamon Attila a gyógyulás utján. Az együtt érzők városszerte örömmel fogadták а hirt, hogy а fiatal festőművész újra elkezdheti művészi munkáját... Attila: Dávid irta, Eszter: Hát akkor Dávid irta...örülj neki! /kimegy/ Attila: Eszter!...ug,

у tesz, mint aki nem hallja. Mindig pontosan az ellenkezőjét teszi, mint amire kérem. Eszter: Attila látogatód van...bocsássanak meg, dolgom van. Tervező-mérnök: Kedves barátom! hégy éves is vagy te? Attila: Huszonhét. Tervező: Akkor én több vagyok, mint te. Már elmultam harminckettő.