Panneau; Q 5949

- 68 fî zters <4 Dávid: Eszter: Dávid: Eszter: Dávid: Eszter: Dávid: Egzter: Dávid: E zter: 9 Dávid: Eszter: mert jóba akarok lenni veled. Művész ő Eszter...megérezte előre. Mert kikiáltottad művésznek. Gyámoltalan és állandóan siránkozik. Furcsák vagytok ti nők. Az ember ha kiszolgáltatja magát, eldobjátok. Tőlem me ; se kérdezted ki vagyok, mi vagyok, ugy teszel, mint aki kivul-belül ismer. Ismerlek. Érezlek. Te olyan vagy, akit érezlek. Tudom, hogy Pesten vizes lakásban laksz, albérletben, egyedül. Kitől tudod? Érzem a dohos szagot a ruhádon. A melled szőrén...az ölelésedből pedig tudom, hogy egyedül vagy. Talán még a szüleid sem élnek. Élnek. Az anyám tanitónő, egyedül van. Az apám hadifogságból nem jött haza, elvett egy francia nőt. Én is tavaly tudtam,meg, amikor fölkeresett a lakásomon. Megkért, hogy ne mondjam meg anyámnak. De anyám husz év után is minden nap hazavárja. Megvan! Nem fogok többé bemenni hozzá. Az apja különben is... hiszen hallottad. Pedig mindig a bizonyosat várja...mondtál neki olyasmit, hogy üres a lakás mióta nincs itthon?...vagy valamit... Kétségek közt meghalni...esetleg életben maradna ha mellette lennél. Ha életben marad minden kezdődik élőiről...és gyerekem lesz, gyereked lesz. Beszélni fogok vele. Az nem jó. Eszter: /kivülről kopogás/ -Meghoztuk a bútorokat... -Gyerünk beljebb...emeld Karcsi. Ide. Ide csináltunk helyet neki. -Meghoztuk a többi bútort is. .most! Hova megy a rökamé?