Panneau; Q 5949

59 Eszter: flávid: Eszter: Dávid: Hordárok: -A televiziót hova rakjuk? -A fotelek melyik sarokba mennek? -Hát a hangulatlámpa? Micsoda modern... Dávid: Nagy munka volt, megérdemelnek egy kis sziverősitőt. Édeset, vagy erőset? Hordár: Csakis az erősből...ez jó volt. -Ez jólesett. -Köszönjük szépen...használják egészséggel...a viszontlátásra... A viszontlátásra... most már a szőnyeget is föl lehet teriteni. Jó a fotelben ülni? Gyere, ülj az ölembe! Elférünk benne ketten is... Nagyon boldog vagyok...Boldog vagyok, boldog vagyok! Fejedelmi lett ez a szoba...édes ! Épitjük az otthonunkat...Attila pedig abban reménykedik, hogy egyszer ide haza jöhet. Eszter. Nem lehetünk kegyetlenek...Ha most elveszlek feleségül, Attila belehal, Eszter: Csak a modelljét vesztené el, hidd el nekem. Dávid: Benned a modelljét, bennem az emberiséget. Eszter? Nekiállok kötni, hogy ne halljam, amig bolcolgatod az Attilakérdést, /csend/ Hogy mondtad? Nem tudom már. /megcsókolja/ Nem tudok Attila árnyékától szabadulni...nem tudok melletted se fölengedni...Attila megmérgezné egész házasságunkat. Egy komoly férfi! Annyi idős mint én... Azt érezném én is a helyében mint ő. Hogy ki mennyit ér, az dönti, ilyen helyzetekben hogyan cselekszünk. Nehezen lehet elviselni a megcsúfolást. A férfi nem tud felejteni. Esz ser: Ti férfiak sokat töprengtek...hiábavaló a sok szó...én már az első perében eldöntöttem. A gyereket megszülöm. Vagy te leszel Eszter: Dávid: