Panneau; Q 5949

57 Szin: Eszter szobája. Este van/ Dávid: Nézd meg, ha nem hiszed. Véglegesen lehelyeztettem magam. Eszter: Valóban! Mit kívánsz?...Csak Attila miatt kényelmetlen lesz. Dávid: Mit mond az orvos? E

gzter: Azt mondja, hogy még most sem biztos, hogy életben marad... mindene el volt törve, és csak az egyik veséje működik. Járni csak bottal fog tudni...és a keze is... három hónap alatt kétszer törték. Salamon: Bocsánat, hogy kopogás nélkül jövök...Eszter voltál bent ma nála? E

sz

ter: Voltam. Salamon: És mit mond? Veled mindig beszél? Eszter: A kezem fogta. Salamon: Fogta a kezed? Van erő benne? Eszter: Szorította. Azt mondta, hogy szeret, Salamon: Még mindig? Bár ezt tudtam anélkül is !...nyomorultul elpusztul te meg eszed a palikat...maradj itthon ezután. Majd én bejárok hozzá. Majd én ott leszek mellette ha kell. Megérzik a kanszag rajtad, nem sül ki a szemed? /el/ Eszter: /az ajtót bámulja/ Dávid: Vetesd el a gye eket. Igaza van, most nem hagyhatod ott,.. Eszter: És ha holnapra meghal?!...még sose voltam terhes. És ez a te gyereked, hogy beszélhetsz igy? Neki ottmaradnak a képek, a tehetsége, nekem meg ti. Én mást nem várok az élettől. Gyereket, családot. És én hálás tudok lenni mindenért. Neki is hálás vagyok. Mindig hálás leszek neki, de az más... és azt nem lehet egy férfinek megmondani, köszönöm az öt évet és otthagyni bénán a klinikán. Mindig kételkedett bennem. A

zt hitte azért hivlak magunkhoz,