Panneau; Q 5949
/ Dávid: Bezárta és mikor én kinyitottam Eszter ajtaját, Attila már sehol se volt. A szomszéd házbél jöttek mondani, hogy leugrott az emeletről. Salamon: És? Hányadikról? A mentők bevitték, mi történt hát vele? Dávid: Bevitték a mentők. Még épp hogy élt. Salamon: Bemegyek hozzá. Eszter, te...nem jössz velem? Eszter: /hányja-veti magát az ágyban/ Dávid: Nem tud. Salamon: Kabát, cipő volt rajta? A mentők rögtön jöttek? Dávid: Levetette a cipőjét. Kabát volt rajta. Mikor kiment érte a mentő, azt mondta, mentsék meg, élni akar. Salamon: Lehet, hogy engem látni se akar...de hiszen én az apja vagyok. Én a legjobbakat akartam neki. /elmegy/ Dávid: Azt mondják a szomszédban, hogy a te nevedet emlegette...ha bemész hozzá, még életben találod. Eszter: /nyöszörög/ ffokla : / kopog/ Jó na po t kívánok...Salamon At illát köree eS. Eszter: /fölsir/ Dávid: Öngyilkos lett. Tekla: Nem... у/ Eszter: De igén.../sir/ Azt mondta, hogy a képeit magára hagyja, beds Ul tes a e-ftH r , ő a vig y o edr-a-irêire1r~a^r-a ny j á na l^.
