Panneau; Q 5949

- 55 III. Felvonás. Szin: ugyanaz, öngyilko : ág után folytatódik. Dávid: EgZter: Dávid: Eszter: KÓsné: EgZter: Dávid: Kósné: Eszter: Kósné: Eszter: Összevesztetek? Meg akart fojtani. Mért nem szóltál?! Engem nem kesesett? Eh hihetetlen...ezt nem lehet elhinni.../nyöszörög/ Mi van, mi történt? Igaz? Mért engedtétek el? Nem mondta, hogy mit akar? Uramisten...mi lesz veled?...Most minden maga miatt van! Mit ólálkodik emelett az asszony mellett állandóan...mért nem fogta le a kezét?...mért bámultok rám...az apja tudja? /csend/ Majd azt fogja mondani, hogy ugy neveltelek...Takarodjon ki innen! És az én lakásomba be ne tegye a lábát! /sikit/ Ne hagyj el. Nem megyek. Nem hagyett hagyom igy itt. Nem mi vagyunk a hibásak, Attila idegbeteg...Tudtommal én nem sértettem meg semmivel... /hangosan sir/ /fölkel/ Öt év alatt ötszáz képet festett, ötszázat.Minden harmadik nap egy ujabbat. Minden héten modellt ültem neki. Minden héten. Gyártotta a képeket. És gyűjtötte őket. Minden este elmondta, hogy harminc éves korában fogja megcsinálni élete főművét. Minden este elmondta, hogy harminc éves korában beérkezik. Harminc éves korára halhatatlan lesz. Én nem akarom megvárni a halhatatlanságát. Én áx élni akarok. Neki kényelem kell, nekem izgalom. ..neki hirnév kell, nekem élet. Élni akarok...nem csaltam meg eddig. Eddig nem! Hazug vagy. A megnyitókor is reggel jöttél haza! /ordit/ Hát akkor reggel jöttem haza/ /megint nyöszörög/