Panneau; Q 5949

% jif - 52 Eszter: Nem kérdezed meg tőle. Nem fog több kritikát irni rólad., azt kx hiszed csak téged nevetnek ki? Neki se mindegy, hogy kiről ir kritikát. Az sem mindegy, hogy mit ir. Ahelyett, hogy megköszönnéd neki amiért nevet adott azoknak a képeknek, kihivó vagy vele szemben...nem tehet többet érted...én nem engedem. Elég volt belőle. Tessék, vidd el a képeidet, fessél falut, és erI dot, és öregasszonyokat, biztosan nagyobb sikered lesz velük, i • » .

1 mint az aktjaiddal. Attila: /Szétszaggatja a képeket és zokogni kezd fölöttük/ Eszter: /bekapcsolja a táskarádiót. Dúdol is, hogy ne hallja Attilát./ Attila: Ezek nem rongyok, érted?/ Ez egy... életanyag. Lehet, hogy hazug volt az életstílusom, de azért te vagy a felelős... a művészetem azonban igaz volt. A művészetben igaz voltam, soha nem hazudtam, ez a művészet megmarad. Odaadom Teklának. Tekla fölbecsülteti majd é3 anyámnak mindene meglesz 6zután... Ha elmondhatnám valakinek...ha megértenék...ha neked mondom és idefigyelsz Eszter, meg kell, hogy értsd. Eszter: Mondhatod, ha nagyon akarod... Attila: Az is fáj, ugy érzem kiszakad a lelkem annyira fáj, hogy... ugy kell befejeznem az életemet. Semmit nem csináltam, csak tévelyegtem, érted, Eszter. Először szerelmet kerestem...aztán könnyű, sima utat, megbecsülést kerestem, hogyha rámnéznek, mosolyogjanak az emberek "Ja, ez az a tehetséges fiu...milyen 3zerény, milyen kedves...és az a szép nő ott mellette...milyen szerencsés ez a fiatalember...milyen kedves, milyen jó, hogy van ilyen ember is, aki tisztán, a maga erejéből küzdötte föl magát .. .Eszter ! IIa mellettem tudnál most maradni.. .mondd , hogy elküldöd Dávidot, megmondod, az urad nagy beteg, fáj neki az élet...Megmondod Eszter, hogy engem szeretsz...