Panneau; Q 5949

Attila: festek most, mert kiégtem. Eljössz velem. Bárhova, csak el innen' Eszter: Nem megyek. Elment az eszed. Itt is lehet festeni. Mit kezdjek én az anyáddal egy koszos faluban? Ez az egész ház az enyém. Én ennek is tudok örülni, ürülj te is velem együtt. Mert féltékeny vagy Dávidra. É3 most kitalálsz mindenfélét, Attila: Nem vagyok féltékeny Dávidra. Azt mondtad, fölfáztál, nem élhetünk házaséletet, az orvos megtiltotta... én nem közeledtem feléd. De tudom, hogy Dávid nem kérdezi tőled, hogy megtiltottae az orvos... Utoljára kérdezlek, hajlandó vagy-e velem tartani. Eszter: Nem megyek veled sehova. Attila: Hát még most sem érted? Én veled akartam leélni az életem. És most megkérdezem, hogy el tudnál-e jönni velem? a feleségem vagy...Hát ki fog ragaszkodni hozzám, ha te sem. Ha öngyilkos lennék, ki vigyázna ráun... Eszter: Majd a Tekla. Attila: Belédbotlottam é3 igy elvesztettem Teklát. Megérintettelek, és elszállt az Ítélőképességem. A lényegretörés az embernél olyan, mint állatnál a jó szimat. Ha ezt elveszti az ember, elveszett. Már messziről észrevenni rajta, hogy prédává lett, hogy félre lehet lökni, mert már kizárt dolog, hogy érvényesülni tudjon. Jó szimatod van Eszter. Eszter: Mikor indulsz? /csend/ Eszter: Mondom, mikor indulsz? Attila: Hát nem látod, mi megy végbe bennem? Ki vagyok csúfolva, és benned van minden reményem. Uj életet akarok kezdeni. Idehívom Dávidot és megkérdezem tőle mi a célja veled...