Panneau; Q 5949

- 46 •M Tekla: Akkoí is... Ezek a képek vagyont érnek...Ezek egy igaz művész alkotásai. Ne menjenek el innen. Ezeket a képeket meg kell nézni...Bennük van Attilának minden gondolata, a vágyai, felfogása a világról...nem szabad lett volna hagyni, hogy kizsürizzék. Én csak most hallottam, hogy röhögött rajta minden taknyos gyerek. Ezt nem 3zabad lett volna. /A képeket, egyenként, sorban leszedik/ Szin: Salamonná háza falun. Szoba, benne szürkületben köt az anya/ Attila: /Hangtalanul lép be/ Anyu... én vagyok. Anya: Attila!... kisfiam, gyere ülj ide mellém. Gyújtsd föl a villanyt, hadd lássalak. A hajad, az arcod fiam...te beteg vagy... Feküdj le, mindjárt csinálok egy kis rendet... tudod, holnap viszem az árut, sok munka van nem panaszkodhatom, fizetnek is szépen, osak az elhordása, nekem már messze van. Rengeteg idóm elmegy vele. Letörölöm az asztalt, ülj csak le ledvesem, hozok valami harapnivalót is. Nézd csak...kis kolbász, meg szalonna, savanyuság...ha kicsit vársz, levágok egy csirkét. Attila: Nem, ne! Ne fáradjon vele anyám. Inkább üljön ide mellém, és beszéljen. Anya: Semmi nem történt. A szomszédban meghalt az Ilonka néni, a másik utcában a kalapácsos Buzogi, sorba elmennek, зогЬа. Musztáék lánya hazajött, tudod a népitáncos, mert rossz a szőve, nem birja a táncot. Autóval mentek érte az öregek, és annyi bóröndöt vettek ki az autóból, hogy talán maga az autó is bőrönd volt. Az unokatestvéred, a Palika autót vett, és jöttek ide gratulálni hozzám, hogy te milyen szépen haladsz.