Panneau; Q 5949

/ - 42 Attila: /simogatja Eszti haját/ Ne hagyj magamra, Eszti...mondd, hogy nem történt semmi...csak a kapuig kisértem.... Kósné: Velem aludt, ha mondom. Eszter: A nyomdában voltam vele. Cikket diktáltam... Salamon: Te! cikket diktáltál? Eszter: Igen, én. Honnan tudta volna azt a sok képet kivülről, melyiknek mi a cime, mit akart velük kifejezni a művész satöbbi, satöbbi... Salamon: Valóban részletesen foglalkozik a cikk a képeiddel. Eszter: Ha Mózes nincs ott, nem áll a lábára, bele se teszik. A nyomdászok egyenesen megtagadták a kiszedését, a főszerkesztő pedig megtiltotta, hogy beletegye. Salamon: Mire te? Eszter: Mire Mózes azt mondta, hogy olyat nem lehet csinálni ezzel a festővel...erre a festőre már Párizsban is fölfigyeltek, föl kell nekünk is figyelni rá... Salamon: Ezt mondta? Eszter: Pontosan ezt mondta. Attila: És egész éjjel ezt mondogattátok egymásnak... Salamon: Nevetséges vagy Attila. Eszter: Mózesnak nincs is lakása. Egy héten egyszer jár le Pestről. Mondtam, hogy olyankor jöjjön el hozzánk, nem igaz?! Attila: Hová? És hová fekteted? Eszter: Egy héten egyszer talán le tud feküdni, mondjuk, oda, vagy oda,., vagy az anyuhoz, vagy a konyhába. Salamon: Ez evidens. Egy héten egyszer. Helyesen tetted Eszter. Mire ő? Remélem egy rangos folyóiratba is fog irni, nem mondta? Kósné: Velem nem fog aludni. Velem nem!