Panneau; Q 5949
- 43 Salamon: Borotválkozz meg. Én addig telefonálok taxiért. Már fél tiz van, és tizkor a megnyitó. Ide nem hivhatod hozzánk. Idehivtam... Ez a mi otthonunk, ezt nem gondolhattad komolyan. Dávid elvtárs nekünk idegen. Nézd Attila. Lehet, hogy neked idegen, lehet, hogy nekem is. De én nem birok napról napra csak ugy ééni, hogy semmi sem történik körülöttem. Neked ott van a festészeted, a barátaid...nekem rajtad kivül senkim sincs. Ennyire nem szabad beleavatkozni az ember életébe, még akkor se, ha mondjuk a felesége. Vagy megbízol bennem, vagy nem. Odajutottam, hogy rajtad kivül senki nem kételkedik bennem. Ma már megbecsülnek, mint asszonyt, mert te a hátam mögött vagy. És ezt köszönöm is neked. Kacérkodtál vele... Na és. Játszottam vele. Csak játszottam. Ártatlan játék volt az egész. Érted. Ennyire tudatosan soha nem játszottam... hát jó...légy en minden ugy, ahogy akarod. Itthon maradok. Nem megyek sehová...Tessék itt a fehér inged...a kézelőd... a nyakkendőd... a papucsod helyett a fekete cipőd, parancsolj nekem a pongyola, a papucs, és a kötény...indulhatok... Salamon: Eszter megígérte, hogy a gimnáziumot és az egyetemet i3 odacsőditi. Ne gyerekeskedjetek épp most. Nem rólatok van szó, hanem a kiállításról. Lehet, hogy már várnak ránk. El kell ismerned Attila, derekasan viselkedett tegnap a feleséged... ! /Taxi dudálása hallatszik/ Itt a kocsi. Majd az uton iszol egy feketét, hogy kitisztuljon a fejed. Az ajtót zárd be. Én beszólok az anyóshoz... Attila: Eszter: Attila: Eszter: Attila: Eszter:
