Panneau; Q 5949

^ л - 34 Salamon: Marhaság. Mondom, hogy mindig marhaságokat beszélsz. Tudod, kérlek, ez a készülő Erzsébet hid. Több változatban is megvan. Nézd meg a színeit... Attila: És az aktjaimhoz mit szólsz? Ujságiró: Teljesen sötét az egyik oldal. Mit akartál azzal is, hogy ugy eltakarod az arcukat? Mintha fátyol lenne rajtuk. Attila: Hogy az ember még akkor is eltakarja magát, amikor ki akar 1 tárulkozni. Talán akkor a legjobban. / Г* x Salamon: /nevetve/ Jó, mi? Mindig mondtam neked, hogy ne magyarázd meg a képeidet. Én sokkal jobban meg tudom őket fogni, mint a fiam. Ha engem hallgatsz meg, rögtön rájössz, hogy ezek remekmüvek ! Ujságiró: Kevés a figurális alak. Azt látom, hogy anatómiailag tisztában vagy velük, de ne ilyeneket magyarázz bele, hogy az ember eltakarja magát, ábrázolj egy munkást, aki megfeszül a munkában, na nem, ne érts félre, nem az izmait akarom látni, hanem azt a monotonságot, azt a ritmust, egyúttal benső kényszert és külső nyomást, amit minden ember érez, ha reggeltől estig dolgozik. ; Salamon: De a képekről mi a véleményed? Tetszenek, vagy nem tetszenek Először azt mondtad: gyönyörű! Megragadó! Most meg mindent kifogásolsz. Ujságiró: El kell mennem. Salamon: Melyiket választod? Nézd ezt már egyszer zsűrizték és 26oo-r dij azták. Ujságiró: Nekem az a női akt kell. É3 majd ugy fogom nézni, ahogy Attila elmagyarázta.