Panneau; Q 5949

5} 1 \ Í - 35 Attila: Örülök neki. Nekem is ez tetszik. Tessék... csak tudod, én azt akarom, hogy a munkában ne az erő domináljon, persze, sokat kell még fejlődnöm ahhoz, hogy kellőképpen ki tudjam fejezni magamat. Salamon: Attila hozz még egy kis sziverősitőt. Meg pogácsa is van a konyhában. Attila: /ki/ Ujságiró: Mennem kell, nem, nem, köszönöm... Salamon: Tudod, hogy bomlanak a fiamért a nők? Pedig látod milyen J

1 csúnya. Az anyjára hasonlit, afed meghalt. Ujaágirő: Salamon bátyám, talán erre megyek, hogy találkozhassam Attilával. Salamon: A cikked persze megjelenik a fiamról? Ujaágirő: Caak az a kérdés, hogy mikor fér bele a lapba? Salamon: Azt mondod, hogy mikor fér bele? Hát tegyed bele! Ujaágirő: Nem ugy van az egyszerűen... Salamon: Nem sajnálok én semmit tőled kérlek szépen... /kifelé mennek/ Nekem a fiam a legfontosabb.. .és láthattad a képeit. Párisban állitott ki. Csak egyszer valaki irjon róla, mondom, hogy nagyot ugrik akkor a fiam. /kimennek/