Panneau; Q 5949

^ - 33 I Ujságiró: Ez nagyon bensőséges...igen, ez is kifejező...gyönyörű! Egyenesen lenyűgöző. A Balatont akarta naplementekor ábrázolni, ugye? Attila: Igen, a naplemente. Fiatalember szemével. Mikor még bársonyos a táj, és rejt még reményeket a holnapután is, Ez a naplemente öregember szemével... Salamon: Nem szeretem Attila, mikor ilyen hülyeségeket beszélsz itt össze-vissza. Hallgass te csak rám. A mai kornak nem ilyeneket kell kifejteni, hogy naplemente öregeknek és fiataloknak, hanem azt amit a valóságban szoktál is ábrázolni, hogy gyár hajnali fényben, gyár munka után. Ujságiró: És gyár az éjszakai műszak alatt. Szóval lenyűgöző. Gyönyörű! Ez nagyon érdekes...és hol tanultál te rajzolni? Sábámon: Attila mindig tehetséges rajzoló volt. Mindig kiállították a rajzait már az iskolában is. Csak tudod, egy kis elismerésre volna már szüksége. Azt mondom, válassz ki magadnak egy képet, amelyik legjobban tetszik neked, és otthon legalább, amig irod a cikket a fiamról, addig meg-megnézegeted. Attila: Mi a benyomásod róluk? Ujságiró: Hogy mi a benyomásom? Szépek... csak a szinekkel szerintem tul szuverénen bánsz. Attila: Az természetes. Ujságiró: Nekem szokatlanok. Persze, te lelkieket akarsz kifejezni velük, de valahogy nem jönnek ezek itt ki. És az a hid is. Lélektelen...egyszerűen meg van csinálva, de merev. Attila: Ugy is akartam. Az Erzsébet hid, amikor még nem fűződött hozzá az emberek reménysége...