Nyugati szél; Q 5948

0 látod... meglátod, less egy tündére gyerekünk is, Ük leoa fi юш és göndör a haja... /Laci kétségbeesetten megrázz« Bellit»/ Leóit Belli, térj észre! .^mdd, hogy kor »lez ide? ke Ili s Hogyan? Várj csak egy kicsit... Nem tudósa, már öczszekovereai az álmot о valósággal,»» Bem, nem tudom! Ile gyötörj! GoBBiiire som ok »rák emlékezni? Hagyjuk, hagyjuk ez álmokat... Legelőbb most, eMkor v ier« •vagy. Jgyuis eleget kínoznak, ha egyedül vagyok. De aztán a szemem mindig meggyőz, hogy az álmaim hazudnak* ű, bár örökké foghatnám a kezedet, láthatnálak, û. ugy látszik, bűnhődnöm kell и unitért• Igen, igen, he te nem vagy, talán vele is boldog lettem volna, és 6 is, hiszen sz re tett... ú® aki már egyszer látta a Napot és érezte a melegét, ez... az többé M tud létezni nélküle. Gyere, gyere ölelj át, nem akarok senkire és semmire sem gondolni* 6, bár m lenne ez a zugé agyam se», faoftt egyre örvénylő Ős zavaron, mint a megáradt patak vize. Csak $ két zte—m és karjai», melyek látnak ée éreznek*». /i agához Öleli Lacit./ így, Így! érzem, érzem a szivéé ritmusát. Te is az enyémet? tígye érdekes, ez ember a saját szikét, ami benne lüktet, sohasem érzi ugy, mint a másikét. /Loci neu tud je türtőztetni magát, tétova kézzel végirni iltja Nelli haját. He Ili boldogan rámosolyog éu » férfi vállára hajtja fejét./ Látod, most boldog vagyok* i laden rossz kiesett bel"lo», csak te vagy, meg én. • « /Móra jelenik meg ez ejtóbez. Egy pillanatig döbbenten áll, aztán Molli észreveszi./ Bóra, Szd Móra! Ügye... ugy® oeglsnorltek egymást? £ s... és Laeii • • • Laci пша..*? Igaz, hogyan 1® gondolhatok ilyet?! äajd talán egyszer... í® te igazán... igazán aranyos vagy. Gyere közelebb! Nem, nem zavarsz bennünket. Te soha шш...