Nyugati szél; Q 5948

71 /Hóra kérdő lej Lacira néz. He Iii zavaros agyával másképpen érzékeli a helyzetet./ fagy talán.•• EZt • • • ezt neia teheted! He... ne nézz igy rá! kenj, ramj cl! Hagyd ót nekem! Го úgyis... úgyis Lacit.•• miért akarod öt Is? /leugrik a rókáméról és letérdel Hóra ©lé./ Könyörgöm, légy irgalmas! /Lael felemeli Mollit./ Laci: Nyugodj meg, HeIli! feküdj szépen vissza! Belli: Persze.•• Hogyan is gondolhattam volna?! Ugye... ugye téged le megdöbbentett a hasonlóság? ó, olyan muris, hahaha!... hahaha! /Visszamegy a rökamérs, do ott még ott is egyre kacag. Laci odasúgja Sárának:/ Lael: Telefonálok valakinek. Gyerekkori barátom, ideggyógyász. Bálint.•• Ö... ő ismeri az addig történteket, az agyatlan.•• Hóra: Tegyél mg raindent, amit csak jónak látsz! /HÓxn leül Ha 111 mellé a rökaméra és megsimogatja a még mindig kuncogó Belli kezét./ Belli: Te vagy az? île haragudj, de igazán olyan muris.•• Szamár voltam. De mesélj, mesélj Laciról! Sajnálom, de t© biztosan boldoggá teszed. Mondd, Laci boldog? De kinek telefonál Péter? Lacit hivJa? Talán... talán mégsem kellene, olyan rendetlenül nézhetek ki... Fodrászhoz is kellene mennem... Hóra: agy barátjának telefonál, ő eljön és meggyógyít téged. Addig is pihenj és na gondolj sémire! Belli: Valóban.•• veiében pihennem kellene.•• Lsol: Halló! Székely»», zákoly főorvos úrral szeretnék beszélni. •• Igen, köszönöm! - Halló, halló! Te vagy ez Bálint?