Nyugati szél; Q 5948

- 2o érozni, hogy mégsem tudok egészen a közeidbe férkőzni* ham tudunk sem testben, ваш lélekben ugy egybeforrni, ahogy azt kellene* De most már értein, miért volt moddő minden próbálkozásom, ée az övé is**, .vosez révbe menekültünk mindketten Л dagályban nem láttuk a szirteket, amiken aztán apálykor a hajónk megfeneklett*** /Közelebb megy а lányhoz és akkor látja, hogy Nán elaludt* Leggugol elé*/ Го haragudj, ostoba vagyok*•• n itt Önmagamról kesergek, pedig te tol én már eddig is többet vesztettél, mint ói>, Iii őzen mér scsrait oen kaptál az élettől. • bár ki tudja, melyik jobb? Nem kopni eommit, mint olvosztoni azt, ami már szinte a miénk volt*** /Lábujjhegyen а szélirányhoz meg;/ és egy plédet vooz ki* üvatooon betakarja az alvó lányt* Majd laimjol ée vigyázva megcsókolja a karfán nyugvó kezet* A másik fotelhoz megy, leül ée rágyújt* Mélyekot szippantva orogoti а füstöt*/ йв most hogyan tovább? /Felkel ée az ablakhoz megy./ Ahol most vagy, délfelé jár*** Vajon boldogabb leszel estére, mint én virradatkor?