Nyugati szél; Q 5948

- 19 I Igen... Az élet, vogy ha agy akarja, a sors szeszélye egymáshoz sodorja az embereket, mint a porozomokot a szél««« Talán mi is igy jártunk Ne Ili vol. Le higgye el*• .higgye ©1 , én őszintőn akartam őt szeretni és • ••és szerettem ist Hiszen magom ie örökké szeretetre vágytam.•• Talán azért is szerettem annyira és tettem meg érte mindent, hogy egy kicsit viszont szóra seen, hogy őszintén, melegen Öleljen... Tudja, én sohasem i

smarter, rem az apámat, sem az anyámat. Lelencházban nőttem fel, rideg, kőszivü apácák között, akiket a magány, az oktalan önsanyargatás éppen olyan hideggé tett, mint amilyen hidegek voltak a falak, auik körülvottok bennünket. A szigorú katonáé rend volt a szeretetre való nevelde egyetlen eszköze, amiből legalább annyira hiányzott a ezeretet, mint az uzsonnára kapott kenyérről a zsir... rtse meg, szeretni akartam és nem volt kitt Tudja milyen irzós ez?! Hóra: Tud оси • • Laci: Gohasem felejtem el... Hgyszor, az örökös sátánokról meg ördögökről szóló mesék felizgatták gyermeki képzeletemet és egyik éjszaka álmomban velük viaskodtam. Sikoltozva ébredtem fel szörnyű álmomból. Az ügyeletes nővér berohant hozzám. ín о nyakába akartam kapn zkodni félelmemben. Si od tan, szepegve meséltem az álmomat. C, elhárítva közeledésemet, szigorúan csak ennyit szólt: « "Biztosan valami gonosz dolgot cselekedtél éo most igy büntet érte a jóisten!" Aztán erőszakkal lefektetett éo betakart. Jn ott feküdtem fejemre húzott takaróval, egész testemben reszketve és mindenemet odaadtam volna egyetlen vigasztaló öleiésért, egyetlen megnyugtató szóért. /Nóra egyre mélyebben süpped a fotelba. Végül feje a kimerültségtől oldalra billen, elalszik. Laci tovább beszél./ Talán Nellit is azért szerettem meg, mert ugy éreztem, б is szeretetre vágyik, mint én... Csak később kezdtem