Pusztába kiáltott szavak háza; Q 5947

- 36 hogy majd nyugdijat, vagy rokkantságit kap. De nem kapott, mert hiányzott öt hónap a tiz évhez. Ekkor ment tönkre végképp. Talán ebbe pusztult bele. /sir/ Hogy másodszorra se sikerült neki... /zokog/ A szótáro

s: Kérem, asszonyom, nem zaklatom már soká, nem akarom felkavarni a fájdalmas emlékeit. Csupán egy dologról szeretnék még felvilágosítást kapni, a férje halálának körülményeiről. Az any

a: /zokogva kitör/ Én ápolni akartam , nem tehetek róla, hogy a szegényházba került! Mindenki ezt vágja a fejemhez, pedig a gumilepedőt is megvettem, most is megvan, kérem! A szótárom: Asszonyom, senki sem vádolja önt... Nyugodjék meg... Az anya

: /sir

va/: De igen, mindenki a szememre hányja, hogy elvitéttem, hogy nem akartam ápolni! Pedig nem tehettem mást, mert már késsel támadt rám szegény, és egyszer éjjel papuccsal verte a fegem.•• Szörnyű volt, kérem, muszáj volt kórházba vinni, de amikor már ott sem akarták tartani, akkor haza akartam hozatni, hogy otthon haljon meg,