Derékig földbe ásva; Q 5942

3© Máté: /Szavain egész finemen, csupán egy-egy nyelvbotlásny

it érezni, hogy ivott./ Mikor halálhíred vettem először egy moszkvai vén pilótára gondoltam, ma jő a rakéta kutatásra, majd pedig gondolkozni kezdtem 0 hit-tudat-lét bonyolult kapcsolatán. Anna : /Szomorúan/ Részeg vagy megint. Máté : Soha életemben olyan tiszta, elvont, fehéren izzó szerelmet irántad nem éreztem: a kéj-érzet emberfeletti hőfokén, Anna: Milyen kár, hogy részeg vagy, pedig az is természetes, hogy a hitre gondoltunk akkor mind a ketten - ha igaz ha nem borgőz volt csupán: ősi szinten is az egészséges születés-halál élményből születik: a hit: a még-nem-létet, s már-nem-létet abroncsozó gyémánt tudat. Létemnél szebbnek tudtam én is a sürü ködben vaoogv© - hiányomat. Máté: /Akadozik a nyelve,/ A megvalósult dolgokat már nem hinni, felismerni kell.