Derékig földbe ásva; Q 5942

- 31 Máté: Gazdag mezőket akarok a folyóparton, tocsogó pa radios taareokat. Beláthatatlan homoki szőlőmezőkön szeretnék eltévedni. Anna : Magsának kívánod? Máté: hem, nekik kívánom. Anna: Szegény. •• Máté: /Egyre nehezebben forog a nyelve./ De hát még a gyökeres vessző is csak évek múlva hozza ez első satnya fürtöt. Hát a vaddal küzdő oltott vessző? Hát az ember idegen csillagrendszerekre támaszkodó üzemrendszere? Hát az emberiség? Anna: /Máté ölébe hajtja a fejét./ Tudom ábránd ez egész. Egyetlen részeg pilla

net.. ő, boldog asszonyi állat, ki a fenséges vedász nyári-kék tudat perifériáin puhe idomokká 1 elomolhatsz... Egy pillanatkép csupán, mondják, útravaló a túlvilágra: nézd, a gerenda berna, finn-ugor, füstrejz medvebocsát, társával hempereg, fagörcsöt görget kivül az ablakon tuli időn. /Már Anna utolsó szavai alatt beperdült a szorgos tánckórus./