Az örökség; Q 5940

- 69 - Péter?! He? BARLAY Azért, mart 6... Pét

or közbevág ï PÉTER Valóban ilyen volt az apám, mint én? AZ ANYA Igen Péterkém. Le sem tagadhatna. Nem valami lángész az igaz, akárcsak te, de belevaló, vagány, vakmerő és gátlástalan. Én is, akárcsak te, örökké undorodtam az ilyen — Barlayra és Juditra néz — tol erkölcsös, becsületes emberektől. Remélem, ezzel egye értesz? PÉTER Persze, ebben egyetértek veled, do játszunk tiszta kártyákkal. Én már rég rájöttem, bármit kérek tőled, sosem tagadsz meg tőlem semmit. De miért he? Mert örökké attól rettegtél, hogy férjednek, vagy a barátaidnak elmondom, hogy milyen irdatlan nagy ringyó voltál! Ezé t komám. AZ ANYA — remeg a dühtől — Szóval ezt érdemli tőletek az ember! hogy igy beszéljetek az anyátokról, n, aki f láldoztam magam értetek, a szépségemet, a fiatalság mat, mindent megtettem, hogy fölnevelhesselek, ne zilljetek el, s most ime ez a hála! Hát érdemes egyetlen kölköt is a világra hozni? A francot! Min Igazuk van az knak a mai fiataloknak, akik nem * akarnak kclköt. Minek? Mind egyformák, Rabló, ragadozó hiénák vagytok! Szülő csak arra jó, hogy fölnevelje, taníttassa a kölkeit, aztán eldobják maguktól. ureg napjaira egyedül marad, mindQn támasz, segítség nélkül. Ezért van az a sok szegényház, mert a szülő semmit sem várhat nyomorult kölkeiktől! Idegesen járkál, majd megáll Péter előtt, szinte szájába kiabál